Aftertábor

Szóval fél óra alvással álltam neki a csütörtöknek két hete, egyedül délután éreztem, hogy kezd merülni az elem… Kb 9 órától kezdve a Nebulósokkal pörögtem a magyar házban, mert egy napos tábort szerveztek, nevezhetjük akár projektnapnak is, mert a házasság témájára volt felépítve az egész napos foglalkozás. Magyarországról érkezett Andó Ilona, az ő vezetésével zajlott a nap, én besegítettem neki a dalok tanulásánál, meg tartottam önálló hangszer bemutatót a citerámmal s Martinnal. Volt közös zenélés, kézműveskedés, játék s tánc, palacsintasütés és paprikás krumpli készítés. Ez utóbbi különösen jól esett, a 10 napos ausztrál reformkonyha után… 😛

Mivel a központi téma a házasság volt, sor került jegykendők készítésére is. Ehhez azonban elő kellett rajzolni a fehér textilre a kifestendő mintát gyerekeknek. Tekintve, hogy 4-8 éves korosztály volt jelen, nem kellett mindegyiket túlbonyolítani, így jó alkalom volt arra, hogy amiket már kb gimis korom óta rajzolgatok füzetek, könyvek sarkába indás, virágos, nonfiguratív motívumokat most átültessem a gyakorlatba. Az meg különösen jól esett, amikor az egyik szülő kimondottan egy olyat választott, amit én rajzoltam meg ezekkel a formákkal. 

Elég jól eltöltöttük a napot, egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdenek beszállingózni a keszkenősök. Mert ők meg jöttek díszíteni a termet a szombati oktoberfestre, úgyhogy én szépen lassan átálltam a sötét oldalra, s próbáltam magam hasznossá tenni a terem bajorrá dekorálásban is. Ezt befejezvén meg újra úton voltunk Péterék felé egy közös vacsorára. Innen már négyen jöttünk haza, mert itt maradt Frida, aki Sydney-ben KCSP-s. Végre volt társaságom, örültem neki, jól esett egy magamfajtával beszélgetni hosszabban… 😀 Este viszont nem kellett sokat ringatni minket, mint a rohadt nád, kb úgy dőltünk ki. Én már a kocsiban bealudtam…

Pénteken vééégre nem csináltunk semmit. Totál ki voltunk purcanva. Na jó, egy rakott krumplit összehoztunk, meg bevásároltunk az elkövetkező napokra.

Szombaton beindultunk reggel a magyar házba, én azzal a lendülettel, hogy tartok gyerektáncot, de már közben jött a füles, hogy ki lett hirdetve a felnőtt táncosok, meg a többi szülő között, hogy nem lesz tánc. Kár, hogy csak engem felejtettek el értesíteni róla. Gyorsan lebonyolítottam pár hívást, egy anyuka mondta, hogy akkor ők jönnének, ha most akkor mégis lesz tényleg tánc. Végül ők is késtek, meg volt már fontosabb dolguk, úgyhogy megegyeztünk, hogy inkább intézzék azt, mi meg elmegyünk a Tükrös koncertjére, úgyis kellenek a táncosok. Úgy volt, hogy Frida fellép (valamivel, még ő sem tudta, hogy mit kell majd táncolnia), mi meg csináltunk spontán táncházat a bevásárlóközpontból kocsikat kifele toló embereknek. Néhányat azért sikerült berángatni, főleg gyerekeket, meg egy-két anyukát, de sokan megálltak (nézni, hogy kik ezek az őrültek…) hallgatni (ezt az itt furának ható) a zenét, nézni a táncosokat az oktoberfest felirat, meg a kék-fehér rombuszos, lobogó zászlók alatt… Mert hogy itt mindenki oktoberfest lázban ég… Furcsa is volt este, számomra a teljes meghasonlottság állapotát tükrözte, amikor itt Ausztráliban, a magyar közösségi házban egy lengyel lány bajor bőrnadrágot viselve magyarpalatkai táncokat táncol egy felfújható söröskorsó alatt… 😀 Vagy ez a multikulti effektus? 😉 A komlót a plafonról lelógó koszorún borostyán helyettesítette, az asztalokon búzaszálak, a wiener schnitzel csirkéből volt, de legalább sör volt! Bár először forralt bort is terveztek árusítani.. Sebaj, kicsit sántít, de a mienk 🙂 Amúgy tényleg tök lelkesen jöttek az emberek, 130 főre készültek/tünk az étellel, aki tudott, felvett valami drindlihez hasonló ruhát, jött 4 lengyel legény teljes bajor viseletben, de volt, aki viccesre vette a figurát, s külön jelmezben érkezett a rendezvényre.
Feladatom amúgy az üres tányérok meg italos üvegek leszedése volt, de osztottam ételt a pultban is, egyszóval pincérkedtem. Kinga biztos büszke lett volna rám, amikor 4 tányért vittem egyszerre. És még el se dobtam! 😉 😛

Az estét az nagy perth-i éjszakai életbe fojtottuk bele… Két kocsival indultunk el a belvárosba, a bulinegyedbe, kb negyed órás különbséggel, Fridáék hárman voltak, mi hatan, s egy diszkóban volt a találkozási pont… Hát állítólag sikerült a város legszarabb szórakozóhelyét kiválasztanunk… Mondjuk nekem aztán mindegy volt, mert én alapból nem bírom a mai diszkókat, sztem mindenhol szar zenét adnak, amire nem lehet táncolni, de ez az én egyéni szoc. problémám… 😀 Szóval üvöltött bent a darabolós zene, a hely kb ötödig volt emberrel, de legalább a többség a parketten volt. Direkt odamentem a szélére, hogy megnézzem közelről, hogy hogyan lehet erre táncolni.. Hát nem lettem okosabb. Szerencsére a többiek is megunták ezt a bulit, és átmentünk egy billiárd klubba, mindez már olyan éjjel fél 3 magasságában volt. Végre kezdtem kibontakozni, élveztem, hogy hallom a másik hangját, lehet beszélgetni, szeretem amit közben csinálunk, amikor jött a pultos, hogy záróra van, viszontlátásra… Közben eleredt az eső is, úgyhogy jó volt visszaérni a kocsihoz. A sofőrje pedig egy igazi úriember volt, eleve úgy kért el minket Frigyestől, hogy vigyáz ránk, szállít oda-vissza minket, úgyhogy már csak a hazaút volt vissza. Ez este sem volt szükség altatódalra…