Megfigyelések

Több dolog is furcsa itt, párat írtam már.

Ma azt a következtetést vontam le, hogy itt nem szeretnek füvet nyírni az emberek. Hiába a szép előkertek, kerítés ohne, szép növények a kertekben, mellettük gaz van, meg sípcsontig érő fű, felmagzott egyéb növény, meg a térkövek között is utat törnek maguknak. 10 házból kb 1-nél volt levágva a fű, és amikor visszajöttem a délelőtti környékfelfedezős sétámból, pont a szomszédhoz érkezett egy fickó, aki lenyírta nekik a ház előtti részt, eltakarított maga után, gondolom kifizették, aztán helló. Szép reklámmatricákkal teli autója volt, kis utánfutón mögötte egy fűnyíró traki gondolom, ha nagyobb felületről lenne szó, ahova éppen hívják. Szóval itt így megy.

Másik, hogy nem isznak a csapból. Inkább felfogják az esővizet, és azt isszák, mert a házakhoz bekötött víz olyan klóros, olyan szaga van, mint nálunk az uszodákban lévőé.

Péter gyerekei ott vannak a próbák ideje alatt a Magyar Házban, és nem tudom megmondani hány órakor, de átöltöznek, vagy átöltöztetik őket rendes utcai ruhából pizsomába. Aztán utána ugyanúgy abban játszanak tovább, hemperegnek a földön, rohangálnak zokniban vagy mezítláb. Még nem jöttem rá, hogy ennek mi értelme…

Más. Mivel a repülőtér tök közel van, gyakran hallani a landoló gépek zúgását, némelyik olyan, mintha az ég dörögne. Meg egy-két gép olyan alacsonyan van, hogy szinte ijesztő. Bár mi is így nézhettünk ki, mert én is azt gondoltam – akkor még föntről -, hogy ez nagyon közel van, amikor lenéztem, és még a reptér színét se láttam, de azt már igen, hogy ki mit csinál a kertjében… 😀

Amúgy ma végre ki tudtam aludni magam, ha nem jön át Frigyes fél 11-kor, nem tudom meddig alszom még. Fel sem ébredtem addig. Megint kaptam tőlük finom reggelit, pedig már vettem magamnak kaját 🙂 Ők elmentek úszni, ügyintézni, én egy kicsit rendbe raktam a konyhám, aztán elmentem sétálni, kicsit felfedezni a környéket. Minden most virágzik, szép zöld, bár gyanítom itt kb mindig minden, és valaminek olyan illata van, hogy azt hittem, hogy valakinek a konyhájából szűrődik ki a süti illata. Tiszta vaníliás-édes illat terjengett két helyen is, nagyon finom volt, Marika mondta a nevét, hogy szerinte mi lehet, de csak angolul tudta, úgyhogy még nem sikerült kideríteni számomra is érthetően, hogy mi ontja ezt magából.
Délután bementünk a városba, megmutatta Marika, hogy hogyan tudok bejutni tömegközlekedéssel a belvárosba, meg onnan a Magyar Házba. Hát nem mondom, hogy elsőre értettem mindent, főleg, mert úgy magyarázott, hogy összevissza mutogatott közben, és nem mindig tudtam követni, hogy mire gondol. De szereztem sok térképet, meg menetrendet, majd szépen összerakom magamnak fejben a dolgokat. Egyelőre az irányok sincsenek meg, nem érzem, hogy merre mi van, ha elfordulok, ha ez meglesz, akkor már könnyen elboldogulok.
Este meg ismét táncpróba volt, most egy extra próba a régi táncosok kedvéért, mert a jubileumi műsorra összeraknak egy régi szatmári koreográfiát, amibe hívtak, várnak minden egykori táncost. (Úgy néz ki, még én is táncolni fogok.) Elég sokan összegyűltek, voltak nagy találkozások – csak én kuksoltam a székeken idiótán vigyorogva. De azért páran odajöttek, már hallották híremet, hogy én vagyok az Emese Magyarországról, beszélgettünk, kérdezgettek, aranyosak voltak.

Ja, és majdnem láttam a dél keresztjét! 🙂

Holnap meg a magyar iskolával megyek kirándulni ide, s közben átbeszéljük a dolgokat Farkas Ágival, az iskola egyik vezetőjével, hogy miben tudnék majd a segítségükre lenni.

Most pedig alszom, hiába most kezdek megélénkülni… Hülye időeltolódás.