Furcsaságok

Avagy mi az ami itt más a hétköznapokban, mint otthon.

• A közlekedési lámpáknál nincs piros-narancs jelzés. Csak piros, aztán egyszercsak zöld. De gondolom éppen ezért nem is nagyon dudálják le a másikat, ha nem indul el rögtön abban a másodpercben, ahogy felvillan a szabad jelzés. Sőt, még akkor se türelmetlenkednek túlzottan, maximum kétszer dudálnak, ha valaki “elalszik” a zöldnél, vagy jókora fáziskéséssel indul csak el, mert pl kihasználja a várakozási időt egy kis sminkelésre, körömreszelésre, stb…
• A körforgókban indexelnek befele. Na de miért? Ezt az itteniek nem tudták elmagyarázni nekem, viszont Dani megoldotta számomra a rejtélyt. Ugyanis ők már behajtáskor jelzik, hogy hol kívánnak kimenni. És te ehhez képest már tudsz igazodni hozzájuk, el tudod dönteni, hogy behajtsál-e elé, vagy se. Egy klasszikus négyágú körforgóba érkezve, ha jobbra indexel valaki, az azt jelenti, hogy majd a harmadik kijáraton akar kimenni, tehát lényegében jobbra tart. Ha a másodikon megy ki, akkor nem indexel sehol (max ha nagyon jófej, akkor a kijárat előtt), mert végtére egyenesen halad tovább. Aki pedig rögtön balra indexel, az ki is fog menni rögtön balra az első kijáraton.
• A helyi járatokról leszállva az emberek a hátsó ajtótól is előrekiáltanak, és megköszönik a sofőrnek a fuvart.
• A vizesblokkokban a bal oldalon van a meleg, jobb oldalon a hideg. Ez állítólag fordítva van otthon. Erősítsetek meg!
• Kanadával ellentétben itt várnak (egy rövid) választ arra a kérdésre, hogy How are you, amikor odalépsz akár csak a boltban is az eladóhoz, és illik visszakérdezni, s megvárni a választ.
• Az emberek használják az üzenetrögzítőt. Mármint a mobilon, simán hagynak egy üzenetet a másiknak, ha az nem vette fel a telefont.
• 12 órás “időszámításban” élnek, tehát a délután egy óra, az nem 13:00, hanem 1 pm. Kicsit furcsa volt az első egy-két hétben, de viszonylag hamar megszoktam, bár így ránézésre még most is néha éjjel egy jut róla eszembe… 🙂 (És azért írom én is itt így az időpontokat… 🙂 )
• A gyereket felöltöztetik pizsamába. Úgy 8-9 óra magasságában. Akárhol vannak. Ezen állítólag itt nem kell meglepődni, hétvégente gyakran a bevásárlóközpontokban is látni ilyet. Nekem még nem sikerült. Lehet azért, mert nem nagyon járok ilyen helyekre, de ahogy már korábban írtam, a táncpróbán jelen lévő gyerekek 95%-a a próba végére a pizsamájában műveli ugyanazt a játékot kint, bent, mint előtte.

Az ausztráliai magyarok érdekességei:

• Gondolom az angolból egyenesen átvéve használják azt (az elköszönési) formulát, hogy “Holnap látlak!” Vagy behelyettesítik, hogy mikor; holnapután, vasárnap, egy hét múlva, stb. (See you tomorrow) Azt nem nagyon hallottam még eddig, hogy “Akkor holnap találkozunk”, vagy valami ilyesmit, amit mi otthon szoktunk mondani.
• Vicces, amikor az angol szavakat magyarul ragozzák. Vagy csak simán beépítenek egyet-kettőt random módon egy magyar mondatban. Ez mondjuk főleg Marikára jellemző, aki már itt született, bár mindkét szülője magyar, mégis az angol jobban megy neki. Mai mondata: “… felesége, aki valami religion miatt nem eszik pork-ot.” Régebbi: “… csak az, hogy akkor ne call-juk marriage-nek” – az azonos neműek házasságával kapcsolatban

Most így hirtelen azt hiszem ennyi, ha valami eszembe jut még, kibővítem a listát 🙂