Időjárás…

… na az, ami kiba..brál velem.

Hétfőn langyos időjárásra készültem, meleg volt. Ebből kiindulva kedden nyáriasra vettem a figurát Ingridékhez menet. Addig volt jó idő, amíg elértem a buszig. Néha még kisütött, amíg bent voltunk, de jöttek-mentek a felhők, néha eleredt, szitált, 5 perc múlva megint sütött, aztán megint szürke minden… Sztem alig volt 20 fok. Én meg lenge nadrág, pántos felső, se sál, se kardigán nálam, mert jó idő lesz… Hazafele még el is áztam, miután a gombot nem sikerült rendesen megnyomnom, így nem állt meg a megállómnál a busz, úgyhogy gyalogolhattam vissza… Az egész napos fázás után különösen jól esett. Ezen felindulva ma farmernadrágban, trikóban, pólóban, hosszú ujjú felsőben mentem be 10-re a Magyar Házba a magyar oviba, sálam a táskában. Még a kabátot is felvettem, mert reggel, amikor 7-kor kinyitottam a szemem, felhős, borongós volt. Mire másodjára elindultam (itthon maradt a bérletem), felhő nélkül ezer ágra sütött a nap, úgyhogy ledobtam a kabátot. Ha sütött a nap, sok volt a 3 réteg, ha nem, akkor kevés… Felhők jöttek-mentek, egy-kettőnél azt hittem eső is lesz (felkészültem, már esernyő is volt nálam!), de aztán megúsztuk az ovival. Még melegem is volt, úgyhogy hazafele már pólóban jöttem, mert tartósan meleget éreztem összefüggő 10 percen keresztül! Itthon trikóban flangáltam, kicsit ledőltem aludni délután, mire felkeltem egy óra után, már megint szürke minden, egy óra múlva meg már esett… Azóta is fúj a szél, igen rendesen, néha hallom, hogy esik. Szar időben szar a kedvem, ez ellen meg két dolog jó; édességet kell enni, vagy édességet kell csinálni. Úgyis van itthon alma, magában nagyon úgysem eszem, meg pont ma láttam, hogy megosztott valaki egy állítólagos isteni finom almás süti receptet, úgyhogy kerestem én is magamnak egyet. A biztonság kedvéért azért elővettem a Nutellás üveget… Volt minden itthon, amit a recept ír – csodával határos módon -, találtam kevésbé szimpatikusnak, ám azért használhatónak tűnő edényeket is hozzá, úgyhogy kikevertem a tésztát, mikor már megvolt a folyékonyak mixelése, a szárazaké, ezeket össze is kevertem, nézem a receptet, mi kell még bele, késznek tűnik… Hát az alma! – csapok a homlokomra. Ott volt az orrom előtt, előre lereszelve, befahéjozva, lecitromozva, épp csak nem borult bele a tálba magáról. Belekevertem azt is, be a kilisztezett tepsibe, irány a sütő. Aztán vártam. És vártam. És vártam. Háromnegyed órát írt sütésre, megfelelő hőfokon az enyém már egy órája volt bent… Meguntam kivettem, jó lesz az. Vártam, ki tudtam fordítani a formából, vártam, elkezdtem felvágni, de vastagon ragad a késhez. Fszm. Vissza az egész – még jó, hogy a formát már betettem a mosogatóba – , sütő begyújt… Így lett az emesének kétszersült almásfahéjaskakaóskevert sütije… – ami még így is sz@r legalább, mert szerintem kevés benne a cukor, s a második sütésnek köszönhetően ropogós (értsd: száraz) a külseje, de belül továbbra is nyákos. Hurrá.

Bár a reggel után nem értem, miért csodálkozom. Tegnap vettem az itteni teszkóban mini croissant, egy zacskóban 4-et adtak, a leírás szerint, csak be kell rakni a sütőbe, pár percre, s olyan lesz, mintha frissen hoznád a pékségből. Na én nem akartam szarakodni a sütővel – akkor még nem néztem meg közelebbről, hogy hogy’ működik, de láttam, hogy a mikrón van defrost fokozat. Beraktam oda. 5 perc, ezt adta be ebben az üzemmódban kapásból, de nem is engedte állítani, se föl, se le. Gondoltam jójjaz. Pörög már két és fél perce, ránéztem, áhh, menjen még, biztos kell neki ennyi. Már nagyon jött az illata, egy perc volt vissza, áhh, most már megvárom, míg csilingel. Fél perc volt vissza, és a lakásavatóról ismerős szagok kezdek kifele jönni a mikróból… Már rutinosan vittem egyenesen kifele tányérostul a szenesedésnek indult reggelimet… Még jó, hogy 4-et adtak… Maradt mit ennem, ezeket már simán csak egy percre tettem be. És végig ott álltam mellette. 
Amikor hazajöttem, láttam, hogy üres a tányér. Megyek be kétségbe esetten Frigyesékhez, hogy ugye nem a gyerekek vették le, és ették meg, vagy esetleg Marika, vagy ő?! Nem, Zsófi nem volt, ők ketten meg biztos nem nyúltak hozzá. Úgyhogy remélem, a tegnapelőtti, kora reggel tetőn szambázó halálmadár fog szorulást kapni tőle!

Ui.: még most is a Nutellás bödönt ölelgetem